Galéria

fotó 5 fotó 4 fotó 3 fotó 2 fotó 4 fotó 3 fotó 2 fotó 1 fotó 5 fotó 4 fotó 3 fotó 2 fotó 1 Apja lányaOLYMPUS DIGITAL CAMERA fotó 5 fotó 4 fotó 1 fotó 3 fotó 2

This entry was posted in Egyéb and tagged . Bookmark the permalink.

6 Responses to Galéria

  1. Ujlakiné Kőszegi Judit says:

    Nagyon köszönöm többünk nevében ezt a szép, részletes emlékezést Péterről.

  2. Deseő Mari says:

    Drága családom! Nagyon hálás vagyok a Péter fiam életéhez méltó, egyetlen gyermekemet megillető, csodálatos írásotokért. A magam gyászával küzdve rohannak meg 58 év emlékei Péter legelső pillantásától kezdődően az utolsóig A kezdet és végezet szent pillanataiban csak mi ketten voltunk…
    A főorvos úr azt mondta: az a természetes, hogy a gyermek adja meg végtisztességet az édesanyjának, és nem fordítva.
    Ő nem tudta, hogy az én életemben 79 évig semmi sem volt hétköznapi értelemben “természetes”. A szeretetem, amit érzek iránta és irántatok a legigazabb érzésem.

  3. Csengődi Marcsi says:

    Nehéz szavakat találni, csak nézek át a kerítésen, keresem, de nem látom őt. Aztán egyszerre csak feltűnik kedves, mindég mosolygós arca, és már hallom is ” szia édes Marcsikám, mit főzünk ma, hozom a kovászos uborkát !” – ő csinálta a világ legfinomabb kovi ubiját – azóta mi is úgy készítjük, fokhagymásan ! Ha találkoztunk, mindég megölelt, ami nagyon jól esett ebben az elidegenedett, haragokat, megbántásokat örző, időnként kegyetlen világban. Soha egyetlen rossz, bántó szava nem volt. Nem kérhettünk olyat, amit ne készségesen, segítőkészen válaszolt és oldott volna meg. A társaságában csak jókedvűnek lehetett lenni. Egy-egy buli alkalmával kifogyhatatlan vicceivel mindég feldobta a hangulatot. Játékos ötleteivel jókedvű, bohém bulikat rendezünk . Játszottunk! – gyermeklelkű felnőttenként. Ezeket a múlhatatlan emlékű élményeket Péternek és Ildikónak köszönhetjük. A társaságában valamiféle büszkeség töltött el, hogy együtt lehetünk egy ilyen nagyszerű művésszel, vagy csak így egyszerűen: egy jó emberrel. Mikor e sorokat írom, önkénytelenül mosolygok, és ha rá gondolok majd bármikor a jövőben, ez mindég is így lesz.
    Nem búcsúzhatok tőle másképp, mint Márai Sándor gyönyörű soraival:

    Utolsó leheletemmel is KÖSZÖNÖM a Sorsnak, hogy EMBER voltam,
    és az Értelem egy szikrája világított az én homályos Lelkemben is.
    Láttam a Földet, az Eget, az Évszakokat.
    Megismertem a Szerelmet, a Valóság töredékeit, a Vágyakat és a Csalódásokat.
    A Földön éltem, és lassan felderültem. Egy napon meghalok…
    Ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű !
    Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.
    Megéltem a Legtöbbet és a Legnagyszerűbbet: az Emberi Sorsot .”

  4. Csengődi Marcsi says:

    Mikor kész lett a bográcsban a palócleves, Laci kérte Pétert, hogy kóstolja meg. Péter kicsit csücsörített, bólogatott, és elégedetten mondta, : „ez nagyon rendben van!” Ez volt az ő legnagyobb dicsérete. Nagyon rendben van! … És mi most mit mondjunk? Mondjuk, hogy Péterkém, ez most nagyon nincs rendben! Hogy a Te levesed még nem főtt meg teljesen, hogy hiányzik még belőle az a fűszer, amit csak Te tehetsz hozzá ! Vagy úgy gondoltad, hogy szerinted már így is tökéletes volt ? Soha nem tudjuk meg, hogy melyik az igaz. De azt tudjuk, hogy amíg velünk voltál, az nagyon rendben volt, és azt az ízt, amivel mindennapjainkat fűszerezted már nem fogjuk érezni többé. De emlékezni mindég fogunk rá! És az nagyon rendben van !

  5. Édesanyád. says:

    Drága Fiam! Most van az utolsó éjszaka, amit eltöltök Veled. Ezek szép éjjelek, szép emlékekkel telítve. Ez volt a közös sorsunk. Az elmúlás mindent átír, megváltoztat, úgy a múltunkat, mint a jövőt, amelyben már egymagam leszek. Hálás vagyok azért, mert ebben a gyászban megtisztultam, “kifehéredtem”, nincsenek félelmeim, düheim, indulataim. A megbocsájtás belső világom legértékesebb tulajdonsága lett Úgy a SORNAK , magamnak, mint mindenkinek… Hálás vagyok az őszinteségedért, amivel mindig megajándékoztál az érzelmeid viharában is, örömeidben és fájdalmaidban, sikereidben és kudarcaidban egyaránt. Beavattál a mélyen gyökeredző félelmeidbe, lehetőséget adtál, hogy oldani próbáljam és legtöbbször eredményesen. Eltelt 28 éjjel és nappal. Ma lesz a végső búcsú, a végtisztesség szertartása. Köszönöm családodnak
    hálás szívvel. Tőled lelked érintésével búcsúzom végtelen szeretettel drága gyermekem, menj a fény, a megnyugvás, a végtelen univerzumot átható, átölelő, feltételek nélküli SZERETET otthonába. Ha valaki, akkor Te kiérdemelted. Majd talán én is, addig még igyekszem. Találkozunk. Addig is köszönöm, hogy voltál..

  6. Gazsy Csaba says:

    A kilencvenes évek végén hozott össze néhány barátom és a tenisz Péterrel. Nehéz ellenfél volt, mert –nem úgy mint mi- ő valaha tanult is teniszezni. Mindig elsőként érkezett, leseperte a vonalakat, meglocsolta a salakot és mire megérkeztünk már a bemelegítésen is túl volt. Vérbeli játékos volt, ő sosem csalt.
    A kétezres évek közepén jelentek meg először Peti tenisztáskájában az órák. Szép dobozokban, csupa remek darab. Egy nézeten voltunk: a szépség mindenekelőtt. Az egyik órának nem is tudtam ellenállni, így lettem egy Master Zeit, egy mechanikus, mozgatástól felhúzódó, elegáns óra büszke tulajdonosa. Ám amikor 2008-ban stroke-ot kaptam és a bal oldalam teljesen lebénult, nem csak a teniszkarrierem ért véget, de az órát sem tudtam többet használni, fiókba került. A rokonaimat leszámítva Péter látogatott a legtöbbet, ellátott tanácsokkal, pozitív gondolkodásról szóló szakirodalommal, cédékkel. Kis idő múltán ő is abbahagyta a teniszezést a lába miatt. Néha-néha séta közben találkoztunk, ha a házuk előtt az autóját adjusztálta, aztán kicsit elvesztettük egymást. Ebben a csöndben érkezett a sokkoló hír.

    Tegnap kísértük utolsó útjára Pétert.
    Hetek óta készülök írni Róla, de az évek alatt sikerült teljesen közhelyesíteni az elvesztés körüli gondolatokat. Leg, leg, leg… Megérti-e ez a világ, hogy az önzetlenség, törődés, segítőkészség még valakinek pozitív vonásokat jelent?

    Elővettem az órát, felhúztam és megtanulom újra használni. Pozitívan gondolkozva, ahogy ő tanította.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!